Rólam
Hogyan lettem könyvtárosból műfordító, szerkesztő és szaklektor
2012-2016
„Kezdetben vala a semmi, ami felrobbant.”
Terry Pratchett: Hölgyek és urak
(Farkas Veronika fordítása)
A 2000-es évek elején még nem volt otthon internetünk, és még akkor is rettentően lassú volt, amikor végül lett. Így amikor túl sok szabadidőm akadt, vagy egyik barátom sem ért rá, általában könyvtárba mentem.
Mindig lenyűgöztek a könyvtárak és a könyvtárosok, ezért aztán kicsit sem meglepő, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár- és Információtudományi Intézetének informatikus könyvtáros szakán végeztem, vagyis könyvtárosként. Bölcs és csodálatra méltó bagollyá akartam válni, akinek a világ minden titka a rendelkezésére áll.
Az egyetem elvégzése után két neves könyvtárban dolgoztam, először a feldolgozáson, aztán az olvasószolgálaton. És bár sosem váltam bölcs és csodálatra méltó bagollyá, főleg nem 27 évesen, mindkettő izgalmas lehetőség volt. Sok nagyszerű embert megismertem, például az egyik legjobb barátomat is. Munka mellett pedig spekulatív fikcióval kapcsolatos cikkeket írtam az SFmag nevű online magazinnak.
2016-2018
„– Igen… nos hát… Kissé elvesztettem az időérzékemet – szabadkozott Elend.
– No de ennyire?
Az ifjú király szégyenlősen bólintott.
– Hiszen könyvekről van szó…”
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja
(Kopócs Éva és Matolcsy Kálmán fordítása)
Mindig lenyűgöztek a könyvek. Kamaszként író akartam lenni – gimiben volt is egy íróklubunk (az Apokalipszis Amatőr Íróklub). Ekkor kezdett el először érdekelni a szerkesztés és a fordítás is. Az egészért Tóth Tamás Boldizsárt, a Harry Potter könyvek fordítóját okolom. 1999 és 2008 között minden tekintetben nagy hatást gyakorolt rám a sorozat, függetlenül attól, azóta miként változott a szerző megítélése.
Az egyetemen – 2011 és 2012 között – részt vettem egy műfordítói műhelyben, ahol mindannyian lehetőséget kaptunk rá, hogy fordítóként és szerkesztőként is foglalkozzunk egy-egy szöveggel. Az év végén ezeket a szövegeket aztán kiadtuk két antológiában, amelyekre még mindig nagyon büszke vagyok. Sir Terry Pratchett két novellájával és Edgar Allan Poe egyik esszéjével kezdtem műfordítói pályámat.
2016-ra lefordítottam már néhány novellát és rövidebb regényt, és elkezdtem dolgozni egy kiadónak, amely főleg fantasy- és sci-fi műveket ad ki. Mindezt természetesen a szabadidőmben, mert addigra egy jól ismert magyar kiadócsoportnál kaptam állást. Ez idő alatt például megtanultam kezelni a határidőket (megfelelően meghatározni és aztán be is tartani őket), illetve egészséges korlátot szabni a munkának.
2018-2023
“Tovább álmodta minden könyvkiadók álmát, miszerint oly sok arany húzza le a zsebeit, hogy két embert kell alkalmaznia csak arra, hogy tartsák a nadrágját.”
Terry Pratchett: Maszkabál
(Farkas Veronika fordítása)
Szeretek új dolgokat tanulni. Így amikor megkaptam életem első szerkesztését, madarat lehetett volna fogatni velem. Ráadásul Brandon Sanderson egyik könyvét bízták rám! Akkoriban fordítóként már dolgoztam a művein, de egy álmom vált valóra, hogy szerkesztőként is hozzányúlhattam a regényeihez.
Az év végére úgy éreztem, van már elég tapasztalatom, hogy főállású egyéni vállalkozó legyek. És ezt sosem bántam meg.
Szeretem azokat, akikkel együtt dolgozom, és introvertáltként élvezem, amikor csak ketten vagyunk a szöveggel. Nem minden fenékig tejfel, de sokkal egészségesebb határokat tudok szabni a munkának, például szinte sosem dolgozom délután 5 után, vagy éppen hétvégén. Néha elkerülhetetlenül lazítanom kell ezeken a szabályokon, de a legtöbbször szerencsére nem múlnak életek azon, hogy pihenek-e vagy sem.
2024-
„Fájdalmas tapasztalatból arra jöttem rá, hogy a legfontosabb lépés, amit bárki megtehet, az mindig a következő.”
Brandon Sanderson: Eskühozó
(Sárpátki Ádám fordítása)
Mostanában új hobbikkal próbálkozom.
A UX/UI designnal folytatott afférom rövid ideig tartott, bár egyszer örömmel visszatérnék hozzá. Elkezdtem fantasytérképeket rajzolni, először a saját otthoni D&D játékunkhoz, de már blogom, sőt YouTube-csatornám is van – a neve The Flightless Manticore, ami magyarra pontosan lefordítva nem olyan jó („a röpképtelen mantikór”). Arra utal, amikor egy játék során elfelejtettem, hogy a mantikórnak szárnya is van, és csodálkoztam, amikor nagyon gyorsan legyőzték a többiek.
2021 végén aztán elkezdtem kötni. Egyszerűen ki kellett próbálnom. És azóta abba se hagytam. Nem szokatlan számomra az otthon készült ruhák gondolata (édesapám szabómester), ám mivel a varrógépeket egyelőre ijesztőnek találom, a kötés sokkal megnyugtatóbb opció.
Gyalázatosan sok fonalam van, amiből nem is keveset fantasztikus magyar fonalfestők készítettek. Nagyon szeretek fonalvásárokra járni és olyan emberekkel találkozni, akiknek ugyanez a hobbija. Introvertáltként, aki ráadásul ismeretlen társaságban néha kevésbé érzi jól magát, ez bizony sokat jelent. Akár egész álló nap tudnék kötni, ha bírná a kezem.
A szaklektorálás ötlete 2023 decemberében ragadott magával, amikor vígan kötögettem, míg Roxanne Richardson egyik videóját néztem valamilyen számomra új technikáról, és a YouTube feldobott egy videót: Knitting Tech Editors and Why They’re So Important („A kötésminták szaklektorai, és hogy miért olyan fontosak”). Korábban eszembe sem jutott, hogy a kötésmintákat is lektorálja valaki! Pedig annyira logikus! Tudtam, hogy ki kell próbálnom, szóval azonnal belevetettem magam a témába.
Ez a munka elegyíti a szerkesztés és a kötés iránti szeretetemet és tudásomat, mégis nagyon más, mint irodalmi szövegeken dolgozni. Se nem rosszabb, se nem jobb, csak másmilyen.
Nem tervezem, hogy abbahagyom a műfordítást és az irodalmi szerkesztést. De a szaklektorálás egészen váratlan jövevény, és alig várom, hogy kiderítsem, merre vezet.